Amikor elkzedtem női fehérneműs, úgynevezett boudoir fotókat készíteni még igen nehéz helyzetben voltam, mert sajnos sem saját műterem, sem pedig bérelhető fotóstúdió nem állt a környékemen rendelkezésre. Ezért nem volt mit tenni, ha fotózni szerettem volna, akkor kénytelen voltam kimenni a szabadba.
Így esett hát, hogy az első boudoir képeim kültéren készültek erdős, elhagyatottnak tűnő helyen, vízparton, kertben – mikor épp hol találtunk vállalkozó szellemű jófej ismerőseimmel olyan területet, amit biztonságosnak ítéltünk meg egy fotózáshoz. Elég izgalmas volt, mert mindig éberen figyelni kellett, jön-e valaki arra vagy megbújik-e bárki a fák közt bennünket lesve… Szóval jó nagy adag adrenalin dolgozott bennünk.
A szabadtéri helyszínnek és a kapkodásainknak köszönhetően a fotózások nem tartottak sokáig. Mai szemmel visszatekintve nem igazán voltak professzionálisnak mondhatók a körülmények, ám ennek ellenére most is ugyanúgy imádom ezeket a fényképeket, mint akkor.
