Sokan teszik fel a kérdést: miért nem adom át a nyers fotókat? A válasz egyszerű: mert a nyers fotó egy befejezetlen alkotás, egy félkész termék, amely még nem tükrözi a végleges minőséget és látásmódot, amit képviselni szeretnék.
Órákon át tudnék sztorizni, hogy mi az a millió ok, ami miatt nem adok át nyers fotókat, de most igyekszem pontokba szedve a lényegesebbekről picit mesélni. Bízom benne, hogy senki nem fog megbántódni a személyes tapasztalataim miatt.
A nyers fotó egy vázlathoz hasonlítható
Képzelj el egy festményt, amelyből csak a ceruzavonalak vannak meg. Egy szobrot, amelyet még nem csiszoltak tökéletesre. Egy novellát, amelyet még nem szerkesztettek. A nyers fotó is pont ilyen. Ez egy alapanyag, amelyet finomhangolok, retusálok, fényeket, színeket igazítva alakítok olyanná, ami igazán értéket képvisel.
A fotóim az én (többé-kevésbé művészi) alkotásaim, a szellemi termékeim. Ha valaki fotózik, akkor annak kvázi a gyermekei a munkái. Ez az én személyes márkám. A retusálás folyamata egyedi látásmódot, stílust ad a képeimnek. Ha egy nyers fotó kikerül, az olyan, mintha egy befejezetlen festményt akasztanál ki egy galériában.
Amikor valaki egy retusálatlan képet posztol, azzal gyakorlatilag azt mondja a világnak, hogy ez a végeredmény, hogy én ennyit tudok alkotóként. De ez nem igaz! Egy nyers fotó gyakran hiányolja azt a gondos utómunkát, amelytől a bőr ragyogóvá válik, az árnyékok kiegyensúlyozottabbak lesznek, és az egész kép összhangba kerül. Lehet, hogy valami miatt én direkt úgy fotóztam hogy X kép sötét legyen és utómunkában akartam korrigálni. Ha valaki meglátja ezeket a fotókat azt fogja hinni, hogy az illető aki készítette nem tud fotózni.
Megértem, hogy sokan szeretnék az összes elkészült képet magukénak tudni. Tudom, hogy sokaknak a nyers fotó is érték. Ám ahogy egy festő sem adja oda a félkész festményét, vagy egy cukrász sem szolgál fel torta helyett alapoanyagokat, én sem adok át befejezetlen munkát. Az elkészült, retusált képek tükrözik a szakmai tudásomat, az időt és energiát, amit beleteszek minden egyes fotózásba.
Egy fotózás nem csak egy gomb megnyomásából áll
A fotózás sokkal több, mint a gomb lenyomása. Az előkészületek, a megfelelő beállítások, a pillanat megragadása még csak a folyamat kezdete, a munka jelentős része a nyersanyag megszületése után következik csak.
A fotósok illúzionisták: elvarázsolják a modelleket, kvázi a szépséget, annak érzetét adják el. A fotózás egy élmény, melyben ha részed volt, akkor emlékbe megkapod a fényképeket. Te azért fizetsz, hogy szépnek, üdének, boudoir fotózás során kínánatosnak lásd magad az elkészült fotókon.
Ennek a folyamatnak szerves részét képezi az utómunka. A fotó igazi karaktere a retusálás során nyeri el végleges formáját. Nem a nyers kép tehát a végtermék, hanem a retusált!
Lelki szempontok
Számomra a női önbizalmat növelő boudoir fotózás az az ága a fotográfiának, amit a legjobban értek, szeretek. Én úgymond erre specializálódtam az évek során, ennek köszönhetően sok mindent láttam, tapasztaltam.
A női lélek egy roppant sérülékeny dolog. Egyetlen félre sikerült mondat is életre szóló traumákat tud okozni. Mi csajok gyakran nem azt látjuk a tükörben a saját szemünkkel, mint amit más lát bennünk/rajtunk kívülről. Egy fotó pedig gyakran felhívja a figyelmünket bizonyos testrészeinkre.
Olyan nem létezik, hogy mindenki minden szögből, minden pózban gyönyörű – ez az igazság.
Egy nyers kép sokszor csalóka. Egy rosszul megválasztott pózban vagy szögben készült fotó a fejünkben +10 kiló súlyfelesleget is jelenthet… Fiatal huszonéves sportos, edzett ügyfeleim akik lapos hassal rendelkeznek néha a fotózás közben elszörnyednek (amikor a kamerám hátoldalán nézzük vissza mit alkottunk), hogy „úristen milyen hájas a hasam”. A poén csak az, hogy egy gramm felesleg sincsen rajtuk, de abban a beállításban a világ minden nőjének gyűrődik a bőre… ő pedig ezt kiszúrta és máris levonta a rossz következtetést. A következő kép 5 centivel oldalra fordulva készült és Palvin Barbit meghazudtolóan néz ki rajta, egyáltalán nem látszik a gyűrődés, de az agy már megjegyezte, hogy „hájas”.
Gyakori „elmagabizonytalanító” tényezők a bőrhibák. Amikor régen kezdőként még átadtam a nyers fotókat, sokszor a sorozat legütősebb képeit nem választották a klienseim. Később rájöttem miért: látszott a lila folt, a pattanás, épp ott volt a „csúf anyajegy” stb. Ezek többsége mind csak időszakos fizikai tényező, ami nincs ott mindig, ergó retusálás során megszabadulok tőlük. Aki nyersen ezt nagyban meglátja, semmi mást nem lát a lelki szemei előtt, csak a hibákat. Ha átadnám a nyerseket, nagy valószínűséggel most is mindenki ugyanígy válogatna és nem hogy nőne az önbizalomszintjük, hanem csökkenne.
Tavaly járt nálam egy tüneményes hölgy boudoir fotózáson, akinek a háta és a feneke tele volt pattanásokkal, piros foltokkal és hegekkel. Emiatt alig tudtam rábeszélni, hogy ne csak szemből készítsünk fotókat róla. Végül nagynehezen csak született pár kép a fenekéről is, amiket nem mutattam meg neki nyersen. Retusálva kapta meg őket ajándékba (a kis pöttyei nélkül) és azt mondta, hogy ezek lettek élete képei, rádöbbent hogy tényleg iszonyat jó popója van, ahogyan a párja mondta. – Nekem ez a retusált boudoir fotó óriási ereje! Meglátni a szépet, ami ott van, csak épp más elvonja a figyelmet róla.
Praktikussági szempontok
A nyers képek úgynevezett RAW formátumú fájlok. Ezek óriási méretűek a sima általad is megszokott telefonos fotókhoz mérve, mivel nagyon-nagyon sok információt tartalmaznak, amiket mi fotósok az utómunka során felhasználunk. A RAW formátumot a legtöbb „hétköznapi ember” meg sem tudja nyitni, mivel olyan program kell hozzá. Azaz ha megkapnád a nyerseket, akkor sem biztos, hogy tudnál velük kezdeni bármit is.
…plusz gondolj bele, hogy mit kezdesz 100-150 nyers fotóval? Szükséged van rájuk? Meg fogod mindet osztani a közösségi médiában? Mindet elő fogod hivatni? Na ugye… Az embernek nincsen szüksége, illetve kapacitása ennyi képre. Van annyi hely a telefonodon, hogy 5-10 gigányi nyersanyagot tárolgass? Nem! A kedvenceidet fogod megtartani, a többit pedig ki fogod törölni.
Mindezt honnan tudom? Onnan, hogy az ügyfeleimnek 1 hónap áll rendelkezésükre a fotózás után, hogy egy online, velük megosztott tárhelyről lementsék a kiretusált képeiket (méretük általában összesen 1-2 giga). És mit csinálunk jó magyar szokás szerint? Ejj, ráérünk arra még… És az eredmény az, hogy a 150 nyers képből valaki kiválaszt magának 30 fotót, amit megkap retusálva, a 30-ból pedig letölti a kedvenc 5 képét, a többiről teljesen megfeledkezik. Majd hónapok, vagy évek múlva eszébe jut, hogy hupsz, nem lettek letöltve a képek, csak a top kedvenc… – Nagyjából 2-3 havonta érkezik egy olyan üzenet korábbi ügyfelektől, hogy „nincsenek meg esetleg a képeim, mert elfelejtettem őket letölteni”. Ez nem ritkaság, ez rendszeresen előforduló dolog nálam. Úgy, hogy mindenkinek felhívom rá a figyelmét többször is.
Arról pedig már nem is beszélek, hogy amikor kezdő fotósként átadtam a nyerseket, minden második embernek hónapokig kellett könyörögnöm, hogy legyen szíves kiválasztani, melyeket kéri retusálva… volt olyan, akinek ez fél évbe telt, én pedig csodálkoztam, hogy hullik a hajam.
Üzleti szempontok
Üzleti szempontból sem előnyös a fotózáson készült minden képet átadnom. Mocskos anyagiak… tudom… de mivel főállású fotográfus vagyok, nekem ezen múlik a napi betevőm. Szóval igen, erről is beszélni kell és nem foglak szédíteni.
Ha mindenki megkapná a nyers fotókat, sokan úgy éreznék, hogy ezek már tökéletesek, és nem kérnének retusálást – ezzel pedig a legkisebb csomag mellett döntenének. Viszont ha csak a gondosan kidolgozott képeket kapják meg, jobban érzik az utómunka értékét, és nagyobb eséllyel választanak több fotót. Így mindenki jól jár: ők a gyönyörű végeredményt (és a tökéletesség érzetét) kapják, én pedig nem dolgozom saját magam ellen.
Végezetül fontosnak tarom leszögezni, hogy minden szolgáltató más. Mások az értékeink, mások a filozófiáink, más a munka menetünk és az árazásunk, képcsomagjaink. Vannak olyan fotósok, akik átadják nyerseket is, míg másoknál egy bizonyos felár ellenében meg lehet vásárolni az utómunka nélküli képeket. …és vagyok én, aki nem ad át semmilyen körülmények között nyers képeket. Úgy gondolom, hogy mindenki meg tudja találni azt a szolgáltatót, aki minden igényét kielégíti, mert bizony nem minden fotós kompatibilis minden ügyféllel/fotóalannyal/modellel.
